www.cons.hu munkajog | interjú | karrier | HR | pszichológia | e-learning | menedzsment | életmód | kultúra | trendek  2014. 07. 24.
  Címlap   Archívum   Hírek   Beállítás kezdőlapnak   Keresés:

Önéletrajzok
   feltöltése

F.A.Q.
Fizetések



Rendezvények
Szótár
Tesztek


Konfucianizmus és a japán motiváció

Ha ragaszkodnánk ahhoz az elképzeléshez, hogy Japán jelenlegi sikerei kapcsolatban vannak a konfucianizmussal, ezt a legtöbb japán ember kapásból visszautasítaná. De ha amellett érvelnénk, hogy Japán sikereiben bizonyos értékeknek – stabilitás, rend, a családba vetett hit, harmónia, a munkaerő hierarchiája, a munkáltatókkal és a feljebbvalókkal szembeni lojalitás, a szorgalom és az önművelés fontossága – döntő szerepe volt, ezzel kapcsolatban már nagyfokú engedelmességet tapasztalhatnánk.


A kelet-ázsiaiak és ezen belül a japánok "keményebben dolgoznak, fegyelmezettebbek, csendesebbek, egyszerűbben élnek, türelmesebbek, a követelményeket túlteljesítik, a matematikában és az alkalmazott tudományágak terén jeleskednek". Bár a teljesítmény könnyen mérhető, az mégsem egészen nyilvánvaló, hogy mi okozhatja a távolkeletieknél megfigyelhető magas motivációs szintet. A motiváció szélesebb értelmű definíciója azon alapállításon nyugszik, mely szerint a motiváció "a legfontosabb meghatározója annak a különbségnek, amely aközött mutatkozik, amit egy ember meg tud, és aközött, amit meg akar tenni". John N. Hawkins nyomán itt azokat a nevelési és szociális faktorokat tekintjük át, amelyek a japánok magas motivációs szintjének kialakulásához hozzájárulhattak.

Kelet-Ázsia számára a gazdag kulturális és történelmi összefüggésrendszerbe ágyazódó konfucianizmus jelenti a dinamizmus elsődleges forrását. Ha ragaszkodnánk ahhoz az elképzeléshez, hogy Japán jelenlegi sikerei kapcsolatban vannak a konfucianizmussal, ezt a legtöbb japán ember kapásból visszautasítaná. De ha amellett érvelnénk, hogy Japán sikereiben bizonyos értékeknek - stabilitás, rend, a családba vetett hit, harmónia, a munkaerő hierarchiája, a munkáltatókkal és a feljebbvalókkal szembeni lojalitás, a szorgalom és az önművelés fontossága - döntő szerepe volt, ezzel kapcsolatban már nagyfokú engedelmességet tapasztalhatnánk. Márpedig ezeket az értékeket "konfucianista értékeknek" nevezhetjük. Ezek az értékek Japánban inkább a formális oktatás révén terjedtek el, az ismételgetésen és memorizáláson alapuló tanulás során. (Motoda császár 1890-ben kibocsátott Oktatási Leiratában a hasznosságra és praktikusságra vonatkozó nyugati elképzelések mellett az erkölcsi értékek, különösen a lojalitás és a gyermeki engedelmesség konfucianista eszméi érvényesültek. Ezeket a kor tanárainak és tanulóinak milliói memorizálták.)

A japán és a nyugati motivációs sajátosságok kutatása során a tudósok olyan tényezőket kerestek, amelyek hozzájárulnak a magasabb motiváltsághoz.

A kelet-ázsiaiak csoportirányultsága, tekintélyelvűsége, kötelességtudása, törekvése a tiszteletadásra, függőségre, konfliktuskerülésre, vágya a harmóniára alapvetően a családra, családi értékekre hivatkozva magyarázható. Japánban a csoportok - családok vagy intézmények (pl.: vállalatok) - szerveződésüket tekintve sokkal szigorúbbak, mint más társadalmakban: a csatlakozás vagy a befogadás előfeltételeként nagyobb elkötelezettséget várnak el, és hajlamosabbak a kizárólagosság megkövetelésére. A "gyermeki engedelmesség" gyakorlata nem csak a családban, hanem a társadalom minden területén fontos hangsúlyt kap: az egyetemeken, a munkahelyeken, az elöljárók megnyilatkozásaiban, a helyi vallásokban, stb. A szertartások, felelősségek rendszere egyszersmind a biztonság és bejósolhatóság szilárd érzetét keltik vállalati környezetben is.

A család mellett vizsgálták az énfogalom kérdéskörét. Fetters és munkatársai azt tanulmányozták, hogy végzős középiskolások Japánban illetve Amerikában mennyiben értenek egyet az alábbi három állítással:

Értékes ember vagyok.

Elégedett vagyok önmagammal.

Néha azt gondolom, fölösleges vagyok.

Japánban ezekre a kérdésekre tipikusan több negatív, mint pozitív választ adtak, Amerikában természetesen a magas önbizalom és pozitív önértékelés kapott hangsúlyt.

Lehetséges, hogy a fenti válaszok az eltérő kulturális tendenciák érvényesülésére vezethetők vissza. A japán társadalomban ugyanis a szerénységet a személyközi harmónia lényegi elemének tekintik, rosszallják a túlzott önbizalomnak és minden olyan vélekedésnek a kifejezését, amely más emberekre negatív hatással lehet. Az amerikai társadalom viszont jobban díjazza az önbizalmat és a magabiztosságot, az itt érvényesülő versenyszellem nagyobb toleranciát enged a saját képességek nyilvános kifejezésével szemben, sőt ezt még támogatja is ("Don’t dream it, be it!").

Ebből azonban még nem világos, hogy miben rejlik a japán és amerikai diákok énfogalma közötti valós különbség. A japán diákok valójában erőteljesebb kétségeket vallanak be érzékükkel és képességeikkel kapcsolatban, mint amiben hisznek, ezért célkitűzéseik elérésére irányuló motivációjuk realisztikusabb lehet. Az amerikai diákok válaszai magas önbizalmat tükröznek, azonban a tényleges eredmények és a vélt képességek közötti összefüggés bizonytalanabb.

A motivációs sajátosságokra vonatkozó kutatások másik csoportja a kontroll helyének kérdéseivel foglalkozik. Azaz azzal, hogy az egyén személyes kontrollja alatt állónak érzi-e a cselekedeteiért és teljesítményéért felelős tényezőket, vagy sem. A japánok magasabb valószínűséggel érzik, hogy uruk saját sorsuknak, ezzel szemben az amerikaiak nagyobb valószínűséggel látják úgy, hogy az ember tehetetlenül ki van szolgáltatva a világban működő erőknek. Ez az eredmény jól árnyalja az énfogalom gyengeségét Japánban, és azt sugallja, hogy a távolkeletiek úgy érzik, hogy ha az adott feladatra megfelelő erőfeszítést, időt és energiát szánnak, akkor sikeresek lehetnek, jó teljesítményt érhetnek el, és csak ritkán jutnak arra a következtetésre, hogy "egyszerűen képtelen vagyok elérni". Ennek az inverze is igaz: Japánban a rossz teljesítményt kisebb valószínűséggel vezették vissza a képesség hiányára vagy az iskolai oktatás színvonalára, inkább tulajdonították az erőfeszítés hiányának. A japánok hisznek a siker feletti személyes kontrollban vagyis, hogy az erőfeszítéshez hasonló belső, megváltoztatható tényezők fontosabbak, mind a belső, állandó tényezőknél (például a képességeknél), mind pedig a külső tényezőknél (pl. a szerencsénél, a feladat nehézségi fokánál, a tanítás színvonalánál stb.). Amerikában az alacsony teljesítményért inkább a balszerencsét kárhoztatják.

Ennek némiképp ellentmond az a vélemény, mely szerint az amerikaiak az elsődleges kontroll - a létező realitás befolyásolása - jelentőségét hangsúlyozzák, míg a japánok nagyobb hangsúlyt fektetnek a másodlagos kontrollra. Azaz a napkelet országában inkább a már meglevő keretekhez való alkalmazkodásra törekszenek és az eleve adott dolgokkal való elégedettség maximalizálása a cél.

Az egyéni motiváció másik átfogó tényezője az oktatás és a gazdasági fejlődés közti kapcsolat. A japán oktatáspolitikában az a legfontosabb, hogy a hivatásbeli és szakmai képzésre egyformán megfelelő gondot kell fordítani, hogy az emberek szakértőkké válhassanak. Japánban a tanulás már évszázadok óta a sikeres életpálya gyökereit jelentette, és ennek megfelelően a karrierorientáltság alapozza meg azt, ahogyan a társadalom az iskoláztatásra tekint. Egy 80-as években készült kutatás kimutatta, hogy Japánban az egyén karrierlehetőségeit közvetlenül meghatározzák tanulási tapasztalatai, és hogy a diákokat elsősorban az motiválja, hogy ennek a ténynek tudatában is vannak. Ismeretes, hogy a nagy üzleti vállalkozások inkább a jogi, közgazdasági karok hallgatói, az üzleti managementet, kereskedelmi ismereteket és mérnöki tudományokat tanult diákok közül toborozzák új alkalmazottaikat, semmint a bölcsészettudományi karokon. Az egyén ennek tudatában motivált a tanulásra, és ennek ismeretében dönti el azt is, hogy mit tanuljon. Vagyis a japán diákok már egészen kis koruktól fogva arra szocializálódnak, hogy tanulmányaik során erőfeszítéseiket a természettudományokra és a matematikára összpontosítsák, hogy a nagyobb presztízsű egyetemekre próbáljanak bejutni, mivel meg vannak győződve arról, hogy ha mindebben sikeresek, akkor a nagyobb, stabilabb, profitképesebb japán üzleti cégek valamelyike őket fogja majd választani.

Úgy tűnik, Japánban a család, valamint az énfogalom, a kontroll helye, az oktatásügy szervezése és vezetése a motiváció magyarázatának szélesebb látókörű felfogását kijelölő láncolatot képeznek. Ez a felfogás a japán kultúra egyediségének kérdésére helyezi át a viták hangsúlyát, és a kutatók figyelmét a konfucianizmus széles körben elterjedt filozófiai rendszerére és annak különböző tulajdonságaira összpontosítja. Sok tudós a konfucianizmust a motiváció kérdéseihez kapcsolja, és nyíltan kijelentik, hogy a japánoknak a szorgalomra, érdemre, kemény munkára, egyszerűségre orientáltsága és a "motiváció" számtalan kérdése közvetlenül Kelet-Ázsia konfucianista filozófiai örökségével van kapcsolatban.

<Vissza a címlapra

Állásajánlatok
15
Havi hírlevelek
8990
Cikkek
845

Rajzfilm
HeadHunter's game









RMÜE

Milliónyi állás - Monster

Magyar állás és munka portál

© 2002-2005 p&bert management consulting group  
készítette: proaction Hungária Kft.