Tele vagyok energiával és ambícióval!

Bemutatkozik a P&Bert Romániáért és Szlovákiáért felelős nemzetközi operatív igazgatója, S. Tóth Márta.

- Gratulálok a kinevezéséhez. Pontosan mi lesz a feladata?

- Ugyanazt várják el tőlem, amit mindenkitől, aki ennél a cégnél dolgozik: Profi munkát és sikereket. Az a tervem, hogy a P&Bertet legalább annyira eredményes tanácsadó céggé fejlesztem ebben a két országban, mint amennyire Magyarországon az. Budapestről irányítva, de sokat utazva szeretnék lendületet adni az üzletnek, és kiemelkedő teljesítményt elérni.

- Ki talált meg kit? Vagyis vadásztak Önre vagy Ön jelentkezett?

- A P&Bertről 2008-ban hallottam először Bukarestben, még a régi csapattal kerültem kapcsolatba. Már akkor is szerettem volna együttműködni a céggel, de nem alkalmazottként. Kivártam a megfelelő pillanatot, ami most jött el. Idén januárban Bukarestben elkezdtem munkát keresni, amikor megláttam a cég nyílt állásajánlatát a neten. Senior tanácsadót kerestek. Jelentkeztem, behívtak, és jól alakultak a dolgok; Fröhlich Péter ügyvezetővel már az első beszélgetésen nagyon sok közös nevezőt találtunk. Éreztem, hogy ez az állás nekem való, és tudtam, hogy itt akarok dolgozni.

- Miért?

- A P&Bert egy jó hírnévnek örvendő, elismert cég Magyarországon, és tudom, hogy szívós munkával Romániában és Szlovákiában is el lehet juttatni ugyanerre a szintre. Amikor két éve jártam a bukaresti irodában, azt láttam, hogy a kinti csapat egy kicsit úgy viselkedik, mint a mesebeli Alice Csodaországban. Vagyis a nyilvánvaló szakmai kompetenciák ellenére sem tudtak igazán sikeressé válni. Románia nagy és ígéretes piac, ahol professzionális munkával és kitartással sok mindent el lehet érni, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem csak a nyelv és a mentalitás más, de még a testbeszéd is. Mindez nem csak az üzleti, de a hétköznapi kommunikációra is érvényes. Magyar gondolkodásmóddal, anélkül, hogy megértenénk és elfogadnánk a helyi mentalitást, lehetetlen sikerre jutni. Aki ezekre a tényezőkre nem figyel oda, az nem arat babért. Ráadásul keleti szomszédunk egy nagyon kemény válság közepén van, a napokban újabb megszorításokat jelentettek be, amire válaszul sztrájkokat szerveztek a szakszervezetek. A költségvetés kiadási oldalának markáns megnyirbálása együtt jár azzal, hogy várhatóan kis- és közepes vállalkozások tízezrei fognak csődbe jutni. Viszont aki ezt a periódust túléli, az biztosan számíthat rá, hogy hosszabb távon is sikeres lesz.

- Lépjünk egyet vissza az időben. Mivel foglalkozott eddig?

- Erdélyi magyar vagyok, de már 1988 óta Magyarországon élek, az identitásom budapesti. A Kodolányi János Főiskolán és a Bálint György Újságíró Akadémián szereztem a diplomáimat, a bukaresti Codecs Open University MBA fokozatának megszerzése pedig most van folyamatban. Sokáig televízióztam az RTL Klub Fókusz című műsoránál eltöltött időre ma is nosztalgiával gondolok. 2003 nyarán kaptam a felkérést az akkori munkaltatomtol, hogy költözzek Bukarestbe félévre, indítsam be a Top Shop márkát, és vezessem a céget.

- Végül hat évig maradt. Megszerette?

- Ha valaki az indulásnál azt mondja nekem, hogy hat évről lesz szó, biztosan nem vállaltam volna, hiszen nagyon törtem a román nyelvet, másrészt tartottam a balkáni káosztól, a piszoktól. Egyszerre van jelen a kirívó gazdagság és az ijesztő mértékű szegénység. Odaérkezve aztán felfedeztem, hogy Bukarest a lehetőségek városa. Meglepően nagy kereslet és tőke koncentrálódik a román fővárosban, tele kiaknázatlan lehetőségekkel. Amikor a BBC legendás autós műsora, a Top Gear Bukarestben forgatott tátva maradta a szájuk, annyi különleges és drága autót láttak az utakon. Én is részese akartam lenne ennek a kibontakozó sikertörténetnek.

- Ön magyar környezetben, magyarul szocializálódott. Mi volt a legnehezebb Bukarestben?

- Nem csak a jó, de a rossz dolgok is oda koncentrálódnak. Bukarest lakossága nagyjából megegyezik Budapestével, de az ingázókkal együtt már kétszer annyian tülekednek a román főváros munkaerőpiacán. Így viszont már nem csak a parkolóhely a kevés, de a munkahely is. Ennek megfelelően nagyobb a stressz, az emberek idegesebbek, a modortalanság és az agresszió a tárgyalási stílus része.

- Miért jött el?

- 2006-ban a tulajdonosok alaposán átszabták a céget: a terv az volt, hogy az addigi hatvan helyett tíz fős alkalmazotti létszámmal menjen tovább a szekér. Számomra ez nem jelentett kihívást, elváltak az útjaink. Életet leheltem a férjemmel még 2004-ben alapított MTP Studio/HR Zone nevű tanácsadó cégbe, amit sikerre vittünk. Szerettem csinálni, de most eljött az idő, hogy ismét Magyarországon éljek.

- A magyarok szeretik mondogatni, hogy a románok 2-3 évtizeddel mögöttünk járnak szinte minden tekintetben. Aláírja ezt?

- Nem, ez tévedés, nincs ekkora rés a két ország között, de vannak markáns különbségek.

- Beszéljünk a kiválasztási piacról!

- A romániai jelöltek jellemzően 2-3 nyelven beszélnek, a számítástechnikában is jók, és szinte bármit gyorsan megtanulnak. Magyarországon ugyanakkor civilizáltabb módon tárgyalunk és mondunk nemet. Szívósak es kitartóbbak is vagyunk.

- Megmagyarázná ezt?

- A románoknak az elmúlt 5-8 évben nagyon sok lehetőségük adódott. Ez volt az intenzív tőkebeáramlás időszaka, ekkor jelentek meg a nagy befektetők. Felpörgött a munkaerőpiac, 50-100 eurós különbségért még akkor is állást változtattak az emberek, ha egyébként nagyon meg voltak elégedve a munkaadójukkal. A magyarok lojálisabbak, itt sokkal ritkábban fordul elő, hogy kicsivel több pénzért hátat fordítanak a cégnek, és elmennek a versenytárshoz.

- Talán a válság miatt egy kicsit ezt is átértékelik, és jobban meg fogják becsülni a munkahelyüket és önmagukat. A Románián belüli eltérések jelentősnek mondhatók a munkaerőpiacon?

- Az erdélyi mentalitás és munkamorál közelebb van az otthon megszokotthoz: az emberek megfontoltabbak, nem idegeskednek annyit. Lassabbak, az üzleti tárgyalások és az interjúk hangulata jobb. Ez az Erdélyben élő magyarokra és a románokra egyaránt érvényes. A nagy külföldi befektetők Bukarestet választják székhelynek, de a kisebbek közül sokan inkább erdélyi központot hoznak létre.

- Nem beszéltünk még Szlovákiáról, a P&Bert ottani munkáját is Ön irányítja.

- Északi szomszédunk együtt jár a pozíciómmal, sőt magyarországi projektekben is részt veszek. Tele vagyok energiával és ambícióval, hogy mindezt sikerre vigyem. Azt gondolom, hogy a P&Berttel kölcsönösen jól járunk egymással, ez egy szerencsés találkozás.

- Hol látja magát öt év múlva?

- Azt gondolom, hogy aki kicsit is járatos a HR világában, az erre a kérdésre megtanulja előre a választ.

- Akkor Ön hogyan vágja ki magát?

- Nos, én nem tudok öt évre előre tervezni. Az élet bebizonyította, és az elmúlt hat év is azt mondatja velem, hogy nem biztos, hogy jó, ha eldöntjük, hogy mi lesz egy fél évtized elteltével. Annak idején hat hónapra indultam Bukarestbe többet nem is vállaltam volna és hat évig maradtam úgy, hogy igazi sikertörténetet írtam. Amiben biztos vagyok: a lehető legjobbat akarom kihozni magamból, miközben a megszokott professzionális módon dolgozom. Mindezt úgy, hogy közben minden erőmmel azon leszek, hogy ember maradjak és megőrizzem a jó viszonyt azokkal, akik körül vesznek.

- Hogyan töltődik fel?

- Cikkeket írok, saját blogom van, sőt van néhány könyvötletem is. De ami a legfontosabb: teljes mellbedobással segítem a fiamat, aki filmrendező szeretne lenni. Épp a napokban kaptam a hírt, hogy nyert egy uniós rövidfilmversenyen. A fiam, Péter szokta mondani, én egy igazi cool anyuka vagyok: nem csak azért, mert elmegyek az AC/DC koncertre, de azért is, mert mindenben nyíltan, modern felfogással támogatom.

Rozsnyai Gábor

<Vissza a címlapra