|
Nők és férfiak, GENDER
Megint új fogalmat kellett megtanulnunk. Egyre többen és egyre többet beszélnek róla. Mi több, egyes körökben vitákat, botrányt, felháborodást vált ki. De mit is jelent a GENDER?
A nemek társadalmi egyenlőségének főirányként való érvényesítését, vagyis azt a politikát, hogy a férfiak és a nők egyenlően részesedjenek a társadalmi javakból. A gender mainstreaming (főirány) minden egyes politikai, igazgatási lépés, intézkedés - tervezés, alkalmazás, ellenőrzés és értékelés - mely a nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőség előmozdításának célját szolgálja.
(Forrás: www.szmm.gov.hu )
Nők és férfiak együtt alkotják a társadalmat. Vagyis a nők helyzetében bekövetkező változások hatással vannak a férfiak társadalmi helyzetére és fordítva.
A nők és férfiak különböznek, nemcsak külsőleg hanem belsőleg is ( ezek a különbségek azonban soha nem képezhetik a hátrányos megkülönböztetés - diszkrimináció alapját). A férfi és női agy bizonyos szempontból különbözőképpen működik, máshogy dolgozza fel az információkat, más viselkedési formákat diktál, és ugyanazon dolgokat másféleképpen észlel, más fontossági sorrendet alakít ki.
A nők például könnyebben dolgozzák fel a verbális üzeneteket, érzékszervi észleléseik élénkebbek, jól kiismerik magukat a társas és személyes viszonyokban. A férfiak jellemzően szeretnek rivalizálni, élre törni, erősebb bennük az agresszió, a hierarchia és a szabálykövetés. A férfiak és a nők viselkedése közötti alapvető különbségek elsősorban a klasszikus nemi szerepekből adódnak, hiszen a férfiak feladata kezdettől fogva a döntéshozatal (hogy el tudja tartani családját), ennek érdekében minden helyzetben határozottnak, erősnek kellett lenniük, ezzel nyújtva biztonságot, támaszt a nőknek. Vagyis az a követelmény, hogy megállják a helyüket a világban. A nők empatikusak, gondoskodók - anyáskodóak -, elfogadják a férfi támogatását, segítségét és hagyják vezetni magukat.
Nemi szerepeink kialakulása szocializációnk eredménye, társadalmilag kiosztott és a neveltetésünk során elsajátított szerepeinkből fakad. Biológiai nemünk mellett e magatartási minták alakítják viselkedési normáinkat, s határozzák meg, kik vagyunk. A szocializáció legfontosabb színterei a család, az iskola, a kortárs csoportok. Egyesek szerint már az iskolában megbillen az egyenjogúság, mivel a fiúk látensen több figyelmet kapnak, ezáltal az iskola végén nagyobb önbizalommal távoznak, míg a leányoktól csupán a jó magaviseletüket várják el.
A hagyományos női szerepek közül - feleség, anya, hivatásának élő nő - utóbbi ment át a legnagyobb változáson az elmúlt 50 évben. A közmegítélés még ma is nehezebben támogatja ezt a szereptípust, bár modern társadalomnak hirdetjük magunkat.
Ha szóba kerül a munkaerőpiac, azt tapasztaljuk, hogy a férfiak és nők munkaesélyei továbbra is egyenlőtlenséget mutatnak, elsősorban a munkáltatók diszkriminatív hozzáállása miatt. A cégek szempontjai szerint előnyösebb, ha az állást olyan személy tölti be, aki egyhuzamban helyt áll, a nőkről általában azt feltételezik, hogy fontosabb számukra a család, és ez által, hosszú távon megbízhatatlanok.
Másik kritikus kérdés a vezetői pozíció. Ezzel kapcsolatban ismert az a vélemény, hogy a nők zömében csak olyan szektorokban töltenek/tölthetnek be vezető szerepeket, ahol a női dolgozók vannak túlsúlyban. A nők munkaerőpiacon való tömeges megjelenésével ugyanis egyes szakmák feminizálódtak. Mások szerint ez azért alakult így, mert ahol rosszabbak a kereseti lehetőségek, vagy társadalmi presztízsvesztés alakult ki, ott a férfiak nagyszámban elhagyták a pályát (pl. pedagógusok). Emellett az is elég gyakran megfigyelhető, ha egy tanári karban a sok nő között akad mégis egy férfi, akkor elég nagy valószínűséggel övé lesz az igazgatói szék.
Ismert még az üvegplafon jelenség, ami arra a helyzetre utal, amikor minden adott egy nő vezetővé válásához (végzettség, tapasztalat, készségek), és valami láthatatlan gát miatt mégsem tud továbblépni a hierarchia egy bizonyos pontján. Tagadhatatlan, hogy a nőkkel szemben eleve vannak bizonyos előítéletek, főleg, ha vezető pozíciót töltenek be. Melyek ezek? Nem elég rátermettek, nem elég erősek, frusztráltak, érzelmeik alapján irányítanak, néha szakmai tudásukat is megkérdőjelezik -, ugyanakkor meg kell felelniük az elvárásoknak, amelyek ugyanazok, mint a férfivezetők esetében. Felmérések igazolták, hogy hibázás esetén a férfi főnökökkel szemben eleve megbocsátóbbak az emberek, mint a női vezetőkkel szemben.
Hogy ki milyen vezető, jellemétől, személyiségjegyeitől függ, illetve attól, mit hoz ki belőle a betöltött pozícióval járó felelősség, és hogyan reagál azokra a kihívásokra, amelyek egy egész közösség - vállalat - irányításával járnak.
A jó vezető - férfi és nő - olyan tulajdonságokkal bír, amelyek a beosztottak szerint szükségesek és vonzóak: tapasztalt, magabiztos, határozott, képes gyors és racionális döntést hozni, ért a szakmájához és az emberekhez. Mindkét nemre jellemzőek lehetnek - például ambíció, kitartás, aprólékosság stb.
Pszichológusok felméréseket végeztek, vajon létezik-e egyedi női vezetési stílus? Az eredmények alapján, az alábbi területeken egyértelműen megmutatkozik a nők erőssége:
- nagyobb hangsúlyt fektetnek a csapatmunkára (problémamegoldásban, döntéshozatalban)
- hajlamosabbak kockáztatni, és a helyzetekből tanulnak
- fejlettebb az empatikus készségük, rugalmasabbak és erősebb az interperszonális képességük
- sokszor határozottabbak és meggyőzőbbek, eredményorientáltabbak,
- hamarabb megérzik a "veszélyt", jobban átlátják az összefüggéseket,
- jobbak a tapasztalatok-, és a tudás átadásában (a képzésben, fejlesztésben látják a fejlődés kulcsát)
- kitartóbbak, szorgalmasabbak, nyitottabbak,
- gyorsan tudnak jeleket érzékelni, jobban figyelnek másokra,
- képesek másokat maguk mellé állítani, és véghezvinni elképzeléseiket, hiszen többnyire őszintén megértik és figyelembe veszik mások nézőpontját.
A nők vezetési stílusa tehát különbözhet a férfiakétól, és mivel a vezetői stílusok megítélése is átértékelődött, a nők képességei nélkülözhetetlenek. Az uralkodás, mint vezetői hozzáállás már egyre kevésbé népszerű. Az emberek ma már értékelik azokat a jellemvonásokat, amelyeket a nők használnak. Ezek az újonnan megbecsült tulajdonságok szükségesek a mai világban.
A női vezetési stílus segít a világnak megérteni a valódi értékeket - azt, ami igazán fontos.
Pálfay Erzsébet
www.karriermuhely.hu
<Vissza a címlapra
|