www.cons.hu munkajog | interjú | karrier | HR | pszichológia | e-learning | menedzsment | életmód | kultúra | trendek  2014. 08. 20.
  Címlap   Archívum   Hírek   Beállítás kezdőlapnak   Keresés:

Önéletrajzok
   feltöltése

F.A.Q.
Fizetések



Rendezvények
Szótár
Tesztek


Álláskeresési támogatás

A november 1-jével hatályba lépő álláskeresési támogatás nem csak a nevében, hanem összegét tekintve, valamint a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokban és filozófiájában is különbözik a jelenlegi munkanélküli ellátási rendszertől – mondta Csizmár Gábor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter. Az álláskeresési támogatási rendszer hatályba lépésével át kell alakítani a munkanélküli regisztrációt, nyilvántartást is. „A munkaerőpiac szempontjából ugyanis az a lényeges, hogy az illető képes-e, kész-e a munkára, közvetíthető-e, vagy sem, s milyen mértékű segítségre van szüksége ahhoz, hogy beléphessen, vagy visszatérhessen a munkaerőpiacra” – fogalmazott a miniszter, aki kijelentette, hogy ezen logika mentén alakítják majd át a nyilvántartást és a szolgáltatást.


Az új törvény értelmében minden munkanélkülinek kötelezően álláskeresési megállapodást kell kötnie az adott munkaügyi kirendeltséggel A legfőbb cél a rászorulók álláskeresésre való ösztönzése: csak az lesz jogosult ugyanis a járadékra, aki aktívan keres magának munkát. Az álláskeresési megállapodásban szerepeltetni kell, hogy a munkanélküli, akit a jövőben álláskeresőnek hívnak, hogyan tartja a kapcsolatot a kirendeltséggel, mit kíván tenni újra elhelyezkedésének elősegítése érdekében, adott időtávra milyen célt tűz ki maga elé, s milyen jellemzőket ad meg az általa keresett munkahely kapcsán. Az álláskeresőnek rendszeresen be kell majd számolnia arról, hogy az eltelt időszakban mit tett a sikeres elhelyezkedése érdekében. A törvénymódosítás értelmében a szakminiszter rendeletben határozhatja meg az álláskeresési megállapodás szabályait. Az új szabályozás szerint nem csak a munkanélküli elnevezés változik álláskeresőre, de a munkanélküliek járadéka is álláskeresési járadékra, illetve álláskeresési segélyre. Ezzel is azt próbálják meg kifejezni, hogy csak az veheti igénybe a járadékot, aki aktívan, tevőlegesen önmaga is részt vesz az álláskeresésben.
A törvénymódosítás miniszteri indokolása szerint a gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a munkanélküliség első hónapjaiban nagyobb az esély az újra elhelyezkedésre. Ennek a tapasztalatnak a szellemében a járadék folyósítását két szakaszra bontják. A járadék első szakaszában, amely a járadékos idő fele, de legfeljebb három hónap, a járadék nem lehet kevesebb a minimálbér 60 százalékánál, de a felső határa elérheti ennek kétszeresét, azaz a minimálbér 120 százalékát. Ez jelenleg 34.200, illetve 68.400 forintot jelent, ami jóval magasabb járadékot jelent(het), mint a jelenlegi, a nyugdíj minimumhoz kötött felső határ. A mielőbbi elhelyezkedés ösztönzése érdekében a járadékos idő második részében ugyanakkor már egységesen csak a minimálbér 60 százaléka a járadék. A járadékos idő kiszámításakor öt nap munkaviszony egy nap járadékos időt jelent. A járadékos idő legfeljebb háromnegyed év lehet. Csak akkor kaphat valaki ellátást, ha legalább egy évig dolgozott, mielőtt állástalan lett. Legrosszabb esetben 73, a legjobb esetben pedig 270 napig adható járadék. Azok, akik nem rendelkeznek az álláskeresési járadékhoz négy év alatt teljesített legalább egy éves munkaviszonnyal, csak legalább 200 nappal, azok a minimálbér 40 százalékát jelentő álláskeresési segélyt vehetik majd igénybe.
Az alkalmi munkavégzés kivételével a járadékfolyósítás mellett keresőtevékenység (hivatalosan) továbbra sem folytatható. Az álláskeresést ösztönzi továbbá az a rendelkezés is, amelynek értelmében, a járadékban részesülő személy, ha a járadék folyósításának ideje alatt határozatlan időtartamú, teljes vagy legalább napi négy órás munkaidejű munkaviszonyt létesít, a fennmaradó időre járó járadék felének az egyösszegű megfizetését kérheti. Vállalkozóvá válás esetén nem csak a munkanélküli járadékban, hanem az újonnan bevezetendő álláskeresési járadékban és a 2006. január elsejétől folyósítható vállalkozói járadékban részesülő személy is igényelhet a jövőben állami támogatást.
A nyugdíj előtti munkanélküli segélyt az álláskeresési segély váltja fel, amelyre azok jogosultak, akik esetében az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb öt év hiányzik, legalább 140 napon át álláskeresési járadékban részesültek és az álláskeresési járadék folyósításának az időtartamát kimerítették. Segélyt igényelhetnek azok is, akik legalább 180 napig álláskeresési járadékban részesültek és a járadék folyósítási idejének a kimerülése után sem találtak munkát. Segélyre jogosultak továbbá azok, akik az álláskeresővé válást megelőző négy éven belül legalább 200 nap munkaviszonnyal rendelkeznek, de álláskeresési járadékra nem jogosultak.
A munkanélküliekkel kötendő álláskeresési megállapodás követelményét már korábban, az európai uniós tagállamként elkészített nemzeti foglalkoztatási akciótervben is megfogalmazta a szaktárca. Ezek a szerződések is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Magyarország eleget tegyen az érdemi állásajánlatokra vonatkozó európai uniós elvárásoknak. A közösségi elvárásokhoz is igazodva célkitűzés, hogy Magyarországon a munkanélküliek 88 százalékának - regisztrációjukat követő egy éven belül - érdemi állás vagy képzési ajánlatot tegyenek az adott munkaügyi kirendeltségek. A fiatal, többnyire pályakezdő munkanélküliek 85 százalékánál fél év alatt lesz kötelező ez a szolgáltatás. A 2003-as adatok szerint a munkanélküliek 15 százalékának, a 25 évesnél fiatalabbak 20 százalékának nem biztosítottak egy, illetve fél éven belül ilyen érdemi segítséget. Ezeket az arányszámokat kellene 12 illetve 15 százalékra javítani.
Október elsejétől a jövő év végéig a versenyszférában dolgozók esetében is sor kerülhet az ún. prémiumévek programhoz való csatlakozásra. A program lényege - a módosítás miniszteri indokolása szerint - hogy abba 25 éves munkaviszony után, 3 évvel a nyugdíj előtt lehet belépni. A résztvevőknek a munkáltató felmondás helyett legalább 4 órás részmunkaidős foglalkoztatást biztosít. A programban való részvétel felajánlása nem kötelező, az a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik. A prémiumévek programhoz nyugdíjjárulék-, nyugdíjbiztosítási járulék- és magány-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés kapcsolódik, amelynek mértéke a korábbi teljes munkaidős és a részmunkaidő munkabér utáni járulékok, tagdíj különbözete (de legfeljebb a minimálbér kétszerese után számított járulék fele).

Tanácsadók is segítik a munkanélküliket az elhelyezkedésben.
A munkaügyi központokban, kirendeltségeken remélhetőleg már készen állnak a valamennyi munkanélkülivel megkötendő álláskeresési megállapodásra. Bővül a 174 kirendeltségből álló Állami Foglalkoztatási Szolgálat elérhetősége Az álláskeresését további eszközökkel is próbálja támogatni az állami ellátórendszer. A Foglalkoztatási Hivatal szakemberei szerint minden megyében és Budapesten is van már egy-egy olyan munkaügyi kirendeltség, amely önálló számítógépes álláskeresésre ad lehetőséget a munkanélkülieknek és az állást kereső munkavállalóknak. Az irodákban az elhelyezkedést segítő tanácsadót is alkalmaznak. Már működik az elektronikus pályaválasztási tanácsadó és információs rendszer: a Foglalkoztatási Hivatal egy másik kezdeményezése, az epalya.hu internetes portál még az idén széleskörű állásbörzeként is használható lesz. A honlapokat korábban a pályaválasztás segítése érdekében hozták létre a három térségben. Az országos portál is főként a pályát választóknak, illetve módosítóknak, valamint a pályakezdőknek szolgáltat információkat a képzési, átképzési, továbbképzési, elhelyezkedési lehetőségekről, illetve munkaerő-piaci programokról. Rövid időn belül mobiltelefonról is elérhető lesz az Állami Foglalkoztatási Szolgálat állás- és képzésajánlata. Az önkormányzatokkal, teleházakkal, civil szervezetekkel való együttműködés eredményeként az év végéig 364 helyen lesz elektronikusan elérhető a szolgálat, továbbá központi telefonos ügyfélszolgálatot hoznak létre. A miniszter tájékoztatása szerint a munkaügyi kirendeltségeknél új, rugalmas, a helyi sajátosságokhoz igazodó ügyfélfogadási rendet alakítottak ki. A múlt év tavaszán kezdődött korszerűsítést a humánerőforrás-fejlesztési operatív program keretében támogatják. A több milliárd forintos finanszírozás jelentős részét átvállalta az Európai Unió. Ennek keretében új, korszerű eszközökre cserélik az egész foglalkoztatási szolgálat számítógépparkját, korszerűsítik programjait, további hatvan kirendeltséget építenek át ügyfélbarát elvek szerint, emellett megújítják a kiszolgálás módszerét is. Így a több mint 170 kirendeltség csaknem fele már korszerű, a mai kor követelményeinek megfelelő feltételekkel segítheti az álláskeresőket.

Szakemberek egyöntetű véleménye szerint a munkanélküliek, illetve most már az álláskeresők az állás elvesztését követő első három hónapban a legmotiváltabbak arra, hogy újra elhelyezkedjenek. Ez azt is jelenti, hogy ekkor éri meg komolyabb összeggel ösztönözni és mindenféle eszközzel elősegíteni az álláskeresést. Ugyanakkor önmagában az, hogy valaki az első három hónapban magasabb járulékot kap, még nem késztet feltétlenül gyors álláskeresésre. Ennek ellensúlyozására az már motiváló lehet, hogy rövidebb állásszerzési idő esetén a regisztrált álláskereső egy összegben megkapja a fennmaradó járadékot. Ezzel elkerülhető ugyanis, hogy az álláskereső megvárja a nagyobb támogatást jelentő időszak végét, inkább törekedni fog a mihamarabbi elhelyezkedésre. A megfelelő állás megtalálása viszont nem (csak) ettől függ igazán. A legtöbb esetben nem (csak) az egyén motiváltságán múlik az elhelyezkedés, hanem komoly szerkezeti eltérések vannak a munkaerő-piac keresleti és kínálati oldal között.
Magyarországon nem a munkanélküliség arányával, hanem a foglalkoztatottság mértékével van a gond. Nagyon magas, az egymilliót közelíti az inaktívak aránya, akikről az állam a foglalkoztatás tekintetében jóformán semmit nem tud (azaz nem tudja, az inaktívak miből élnek, de az egyértelmű, hogy nem fizetik a járulékokat). E réteg képviselői leginkább a túlélésre rendezkedtek be. Az "eltűnt személyek" valahogy megteremtik a maguk boldogulásához szükséges forrásokat: leginkább segélyekből illetve fekete-szürke munkából, vidéken gazdálkodásból tartják fenn magukat. Az állam illetve a szakminisztérium feladata tehát a legális foglalkoztatottság növelése, melynek legfőbb eszköze a munkahely-teremtés. Ennek megvalósításához fontos megoldandó feladat (nevezhetjük kihívásnak is) a piac, a munkáltatók igényeinek megfelelő képzettségű munkavállalók biztosítása. E feltételnek való megfeleléshez sürgősen át kell alakítani az ezt kiszolgáló és az igényeket kielégítő, a képzettséget biztosító oktatási, felnőttképzési rendszert: ne azt oktassa az intézmény, amihez kedve és apparátusa van (ide tartoznak a divatszakmák is, melyhez a keresletet maguk az állampolgárok teremtik meg), hanem amire akár a versenyszféra, akár a közintézmények irányából kereslet jelentkezik. Itt érdemes röviden megemlíteni (hisz a témáról több oldalnyit lehetne írni), hogy a mai magyar oktatási rendszer néhány keresett szakmát leszámítva újra termeli a munkanélkülieket. Elszomorító és sürgős megoldásért kiállt a statisztikákban fellelhető szomorú tendencia: a fiatalok, ezen belül is a pályakezdő diplomások arányának növekedése a munkanélküliek között. A versenyszféra, a szolgáltató és termelővállalatok már sokszor kinyilvánították: nekik szakképzett, rugalmas, fejleszthető, képezhető munkaerőre van szükségük (értsd asztalos, hegesztő, fémmegmunkáló, festő, stb.), és nem diplomásokra. Ugyanakkor az igényeket a felnőttképzéssel foglalkozó intézmények sem tudják (akarják?) kielégíteni, az egyén oldaláról ugyanis nincs kereslet e képzésekre. Ismeretfelújító, a piac elvárásaihoz rugalmasan igazodó moduláris (kompetencia alapú) képzésekre van szükség! Ezzel egy időben kiemelten fontos a szakmunka mint megélhetést biztosító megoldás népszerűsítése is! Az állam ugyanakkor bármit kitalálhat, ha az egyéneknek más a motivációja, elgondolása, elvárása a saját jövőjét tekintve. A fentebb vázoltakat körbejárva kijelenthető, hogy a magyar munkavállalók többsége még nem barátkozott meg azzal, hogy a saját boldogulásáért önmaga tehet a legtöbbet. Ebben kiemelten fontos szerepet kap az élethosszig tartó tanulás elve. Leginkább az idősebb korosztály képviselőinek egyszerűen nincs motivációja arra, hogy dolgozzon. Közülük magas az aránya azoknak, akik aluliskolázottak, szakmai ismereteik nincsenek vagy nem piacképes a tudásuk, elavultak az ismereteik (és a munka moráljuk sem megfelelő). Igazából nem is tudják, hogyan kell állást keresni, nem volt rá szükségük. A 45-50 év feletti, piacképes ismerettel, foglalkozással nem rendelkező dolgozók ezért "szeretnék befejezni" a dolgos éveiket, és azt várják el az államtól, hogy ebben támogassa őket, például korengedményes nyugdíjjal, segéllyel ("Én már nem akarok tanulni, dolgozni, eleget dolgoztam már"). Az aktív tevékenység befejezésével, korai nyugdíjazással kapcsolatos kéréseknek való meghajlás azonban nem helyes megoldás! A világon, leginkább a fejlett országokban növekszik az átlagéletkor, Európában már 77 év. Ennek megfelelően mindenhol kitolódik a nyugdíjkorhatár. Nálunk a folyamatok az emberek gondolataiban éppen fordítottak. A rendszerváltás, a nagyobb szervezeti változások felkészületlenül érték az országot, tulajdonképpen az ellátórendszerek csak késve épültek ki. A 10-15 évvel ezelőtti 30-35 éves korosztály képviselői tulajdonképpen a legfőbb szenvedő alanyai a munkaerő-piac átalakulásának. Sok-sok szakmai tanulmány készült már erről, ösztönző eszközök is vannak az idősebbek foglakoztatására, de ettől még hazánkban nem lesz több munkahely a számukra, és a foglalkoztatók szemlélete sem változik meg varázsütésre. A motivált munkavállalók ugyanakkor megfelelő képzőintézményekre, elfogadható árakra, piacképes ismeretekre vágynak. Emellett az idősebbek, akik számára már a nyugdíj kérdésköre is húsbavágóan fontos, tisztességes munkáltatókra számítanak: olyanokra, akik megfelelő bruttó bért kínálnak, és ezután meg is fizetik a közterheket. Ugyanakkor tudjuk, hogy a "minimálbér országában" a munkáltatók számottevő százaléka (különösen a kis és középvállalkozások körében) nem ezt kínálja a munkavállalóknak. Visszatérő probléma tehát a közterhek csökkentésének szükségessége: amíg az élőmunkát terhelő magas járulékok megfizetésének megkerülése büntetlenül megtehető és komoly versenyelőnyt jelent, addig lesz is "vállalkozó", aki ezt megteszi.
Az állami ellátórendszer oldaláról nézve a dolgokat elmondható, hogy a munkaügyi központok illetve a támogatási (ösztönző) rendszer mostani átalakulása már rég szükséges volt. Természetesen a siker csak akkor biztosított, ha a törvénymódosítással együtt a személyi állomány felkészítése, illetve a technikai, informatikai fejlesztések is megvalósulnak. E változások teszik ugyanis lehetővé egyrészt az egyéni álláskeresését, másrészt biztosítják, hogy a munkaügyi központok munkatársai több időt tudjanak biztosítani az egyéni igények szakszerű megoldására, támogatására. A fiatalabb korosztálynál bizonyosan hatásosak is lesznek a változások, hisz ők még nagyon mesze vannak a nyugdíjas kortól, muszáj, hogy dolgozzanak, másrészt a cégek gondolkodásába jobban beleférnek, így nagyobb az esélyük az elhelyezkedésre. Az ösztönzők, támogatások, kedvezmények hatására talán a munkáltatók is a hátrányosabb rétegek felé fordulnak, azaz a pályakezdők, az 50 év felettiek illetve az aluliskolázottak felé.


A cikk szerzője: Tóth Sándor, újságíró

<Vissza a címlapra

Állásajánlatok
23
Havi hírlevelek
8938
Cikkek
845

Rajzfilm
HeadHunter's game









RMÜE

Milliónyi állás - Monster

Magyar állás és munka portál

© 2002-2005 p&bert management consulting group  
készítette: proaction Hungária Kft.