Munkahelyi játszmatár

Az elmúlt fél évszázad nagy hatású személyiségelmélete, a tranzakcióanalízis egy amerikai pszichiáter, Eric Berne nevéhez fűződik. A modell lényege, hogy az emberek az egymás közötti társas kapcsolatok során személyiségük eltérően érett részeivel fordulnak egymás felé.

A mindnyájunkban megtalálható Felnőtt, Szülő és Gyerek tárgyal, egyezkedik, vall szerelmet vagy éppen veszekszik a másikban fellelhető Felnőttel, Szülővel és Gyerekkel. Nem nehéz belátni, hogy így már két ember esetében is kilencféle kapcsolat jöhet létre, ami hatványozódik, ha két ember beszélgetésébe bekapcsolódik a főnök vagy a szomszéd.
Eric Berne szerint egész életünkben játsszuk különféle szerepeinket: a főnök a mindent tudó Szülő pózában oktatja ki az értetlen Gyereket játszó beosztottját a számítástechnikai rendszer technikai problémájáról, majd ugyanez a beosztott másnap a rendszergazda előtt tökéletesen alakítja a Felnőttet, aki nem hagyja, hogy átverjék. A szerepek, a tranzakciók és az ezekből felépülő ún. játszmák hozzátartoznak az élethez, gördülékenyebbé, érdekesebbé, szórakoztatóbbá teszik. Akkor van baj, ha valaki berögzül szerepeibe és valamelyik játszmáját életre-halálra kezdi játszani.

Munkahelyi "társasjátékok"

És miért nem... - Hát igen, de...

Amint a munkahelyi ismeretségek fokozatosan elmélyülnek, játszmák kezdik felütni a fejüket. Eric Berne a munkahelyi közösségekben is játszható játszmák közül legrészletesebben az "És miért nem... - Hát igen, de..." játszmát mutatja be magyarul is megjelent Emberi játszmák c. könyvében. Ez a játszma különleges helyet foglal el a játszmaelemzésben, mivel eredendően ez adott ösztönzést a játszma fogalmának kialakításához. Ezt a játszmát hántották ki elsőként társadalmi összefüggéseiből, és mivel a játszmaelemzés legrégibb tárgya, a legjobban feltárt játszmák közül való. Ezenkívül ezt a játszmát játsszák leginkább társas összejöveteleken és mindenféle csoportokban, beleértve a munkahelyi csoportokat is. Az alábbi - munkahelyi - példa jól szemlélteti fő jellemvonásait:

Munkatárs 1: "Szeretnék az informatika területén kevésbé kiszolgáltatott lenni. Ha bármi történik a gépemmel, rögtön segítséget kell kérnem."
Munkatárs 2: "Miért nem kérdezed meg a rendszergazdát, hogy néhány alapvető esetben mit kell tenni?"
Munkatárs 1: "Hát igen, de nem tudnám megjegyezni."
Munkatárs 2: "És miért nem vezetsz egy füzetet, amibe felírod a javaslatait?"
Munkatárs 1: "Hát igen, az kellene, de nem tudom, hol kezdjem. Az alapokkal sem vagyok tisztában."
Munkatárs 2: "És miért nem próbálkozol beiratkozni egy alapfokú számítástechnikai tanfolyamra?"
Munkatárs 1: "Hát igen, de nincs otthon gépem, amin tudnék gyakorolni."
Munkatárs 3: "Gyakorolhatnál itt is, nem?"
Munkatárs 1: "Hát igen, de valószínűleg nagyon drága egy ilyen tanfolyam és puszta pénzkidobás lenne."

Az "És miért nem... - Hát igen, de" többnyire egy két személyes darab, de akárhányan is játszhatják. A főszereplő (Munkatárs 1) felveti a problémát. A többiek elkezdenek megoldásokat javasolni; mindegyik úgy kezdődik, hogy "És miért nem...?" Munkatárs 1 mindegyikre tesz valamilyen "Hát igen, de... " kezdetű ellenvetést. A jó játékos a végtelenségig képes lavírozni, addig tér ki, amíg csak a többiek fel nem adják a dolgot: akkor Munkatárs 1 nyert. A játszmának tehát nem az a célja, hogy javaslatokhoz jusson, hanem hogy visszautasíthassa azokat. Munkatárs 1 egzisztenciális pozíciója az, hogy soha semmit nem lehet megoldani. Ezt a játszma mindig megerősíti és az illetőt további depresszióra ítéli.

Mivel a megoldási javaslatokat - ritka kivételtől eltekintve - elvetik, nyilvánvaló, hogy ez a játszma valamilyen rejtett célt szolgál. Az "És miért nem.... - Hát igen, de...-t" nem látszólagos célja (Felnőtt keres információt vagy megoldást) miatt játsszák, hanem azért, hogy a Munkatárs 1 személyiségének Gyermek-része megnyugtatásban vagy jutalomban részesüljön. Száraz leírásban a játékos Felnőttnek látszhat, de igazi valójában Munkatárs 1 olyan Gyermek, aki nem tud megbirkózni a helyzettel; ennélfogva a többiek bölcs Szülőkké válnak, akik az ő javára szeretnék szétosztani a maguk bölcsességét.

Rúgj belém!

E játszma játékosai úgy viselkednek, mintha "Kérlek, hogy ne rúgj belém" szövegű felirat lenne a homlokukra pingálva. Ellenállhatatlan kísértésbe viszik embertársaikat, és amikor előáll a természetes következmény, szánalomra méltóan siránkoznak: "De hiszen homlokomra van írva, hogy ne rúgj belém." Majd hitetlenkedve hozzáfűzik: "Miért mindig velem történik ilyesmi?" Ha a környezetükben levő emberek tartózkodnak attól, hogy "Én csak segíteni próbálok rajtad" típusú jólelkűségből, társadalmi konvencióból vagy szervezeti szabályokból kifolyólag reagáljanak rá, magatartásuk egyre provokatívabb lesz, és kikényszerítik, hogy parancsolólag lépjenek fel vele szemben. A "Rúgj belém!" játékosokból kerülnek ki a kivetettek, a faképnél hagyottak, az elbocsátottak.

Most rajtacsíptelek, te gazember!

Klasszikus formája a pókerezésben szemlélhető. A "Most rajtacsíptelek..." játékos - ha veretlen leosztást kap - sokkal jobban izgatott azon tény miatt, hogy kényére-kedvére kiszolgáltatta neki a sors a másikat, mint amiatt, hogy jó pókerjátékos, vagy hogy nyerhet.

Egy cégnél valamilyen rendszer - pl. számítástechnikai rendszer - fejlesztésbe kezdenek, és néhány új gépet is vásárolnak. Mielőtt megrendelték volna a munkát, a rendszergazdával együtt gondosan áttanulmányozták a költségvetést. Megállapodtak az árban, és a beszerzésekért felelős vezető kikötötte, hogy nem léphetnek fel különkiadások. Amikor a rendszergazda benyújtotta a számlát, egy előre nem látott alkatrész miatt ezer forint körüli összeget hozzácsapott a költségekhez. Ez körülbelül ezer forintos többletet jelentett egy több százezres számlán. A vezető feldühödött, felhívta a rendszergazdát, és magyarázatot kért. A rendszergazda nem volt hajlandó visszatáncolni. A vezető hosszú levélben becsmérelte a rendszergazda tisztességét és morálját; közölte, hogy addig nem fizeti ki a számlát, amíg az vissza nem vonja a külön felszámított tételt. A rendszergazda végül is beadta a derekát.

Rövidesen kitűnt, hogy mind a kettő játszmát játszott. Tárgyalásaik alatt felbecsülték egymás kapacitását. A rendszergazda a számla benyújtásával tette meg a provokatív lépést, de kedvezőtlen helyzetben volt, tekintve, hogy szavát adta a megbízónak. Az utóbbi ekkor feljogosítva érezte magát, hogy gátlástalanul kitöltse mérgét a rendszergazdán. Ahelyett hogy az önmaga számára felállított Felnőtt-mércék szerint, méltó módon, csupán tárgyalt volna vele - ha akár egy csipetnyi ártalmatlan bosszúsággal is -, a vezető megragadta az alkalmat, hogy a rendszergazdát egész életvitele miatt alaposan kioktassa. A felszínen Felnőtt érvelt Felnőtt ellen, jogos üzleti vita folyt egy bizonyos megállapított pénzösszegről. Pszichológiai szinten Szülő szólt Felnőtthöz: A vezető kihasználta banális, de társadalmilag védhető ellenvetését (beállítottságát) arra, hogy cseles ellenfelére zúdítsa sok éven át felgyülemlett haragját, ugyanúgy, ahogyan anyja tette volna hasonló helyzetben. A vezető azonnal ráismert a saját attitűdjére ("Most rajtacsíptelek…"), és rájött, hogy titokban milyen élvezetet szerzett neki a rendszergazda provokációja. Felidéződött benne, hogy kora gyermekkora óta mindig kereste a hasonló igazságtalanságokat; élvezettel fogadta és hasonló lendülettel aknázta ki őket. Elmondta, hogy az esetek zömében már nem is emlékszik a voltaképpeni provokációra, de igen részletesen fel tudta idézni a rákövetkező csatározást. A rendszergazda szemmel láthatóan a "Miért mindig velem történik ilyesmi?" valamelyik változatát játszotta.

Ennek is te vagy az oka!

Klasszikus formájában házassági játszma, sőt, elsőrendű házasságbomlasztó, de játszhatják szülők és gyermekek is, és munkahelyeken is előfordulhat.
Munkatárs 1 emberkerülő hangulatban van, beletemetkezik valamilyen tevékenységbe, ami kissé elszigeteli az emberektől. Pillanatnyilag talán nem is kíván egyebet, mint hogy békében hagyják. Egyszerre csak rátör egy betolakodó, valamelyik kollégája vagy főnöke, esetleg megkínálja valamivel vagy valami effélét kérdez: "Hol találom meg a múlt heti jelentést?". Ez a megzavarás lesz az "oka" annak, hogy Munkatárs 1 klaviatúrája, egere vagy tolla megcsúszik; mire dühödten rákiált a betolakodóra: "Ennek is te vagy az oka!" Ha ez éveken átismétlődik, munkatársai egyre inkább magára hagyják, amikor valamibe beletemetkezik. Természetesen nem a betolakodó, hanem saját ingerültsége "okozza" a megcsúszást, ami nagyon is jól jön neki, mert erre hivatkozva dobja ki a látogatót. Sajnos, ezt a játszmát már kisgyerekek is rövid úton megtanulják, s így könnyen örökítődik át nemzedékről nemzedékre. A benne rejlő kielégülések és előnyök világosabban előtűnnek, amikor a játszmát megtévesztőbben játsszák.

Beosztottak és főnökök játszmái

Munkahelyi környezetben gyakori a főnök és a beosztott között játszódó manipulatív csatározás. A játszmák a beosztott részéről mindig próbálkozásokat jelentenek; hogy ne adja ki kezéből a kontrollt. Ezt azonban nem nyíltan teszi, mert nem teheti. Göncz Kinga tereptanárok és gyakornokok találkozásain és játszmáin végzett megfigyeléseit a következőkben munkahelyi körülményekre adaptáltuk.

A követelménycsökkentő játszmák

"Mi ketten az intézmény ellen"

A dolgozónak magának is sokszor vannak ellenérzései az intézményi bürokráciával szemben. Ezt használja fel arra, hogy hangsúlyozza: csak a kliens érdekei a fontosak, az intézmény szabályai nem. Ez sokszor a mentsége arra, hogy nem alkalmazkodik a keretekhez, nem jár be időben, "hisz az csak bürokratikus korlátozás és nem érinti a kliens érdekeit". Két Lázadó Gyermek van tranzakcióban egymással.

"Légy kedves velem"

A beosztott elmondja, hogy a főnöke a legfantasztikusabb ember, akit valaha is látott a szakmában, ő maga is olyan akar majd lenni, ha nagy lesz. A játszma ez esetben arról szól, hogy ő sem kritizálja a főnökét, tehát a főnöke se kritizálja őt. Erre a célra felhasználja a főnök narcisztikus vonásait, aki szívesen hallja a dicséreteket és valóban csökkenti a követelményeit a beosztottal szemben. A beosztott az Alkalmazkodó Gyermek pozíciójából váltja ki a főnök Gondoskodó Szülő Én-állapotának elnéző válaszát.

Kapcsolati újraértelmező játszmák

"Segíts nekem, én is a kliensed lehetnék"

A beosztott magát, személyes problémáit ajánlja fel megoldásra, és nem a szakmai kérdéseket megbeszélésre. A főnököt az csábíthatja bele a játszmába, hogy mivel a vezetés a szakmája, otthon érzi magát a helyzetben és hízeleg is neki, hogy a beosztott megtiszteli őt a személyes problémáival is. Közben azonban kialakul az a helyzet, hogy a beosztott "megússza" szakmai fejlődésének értékelését, szakmai munkájáról szó sem esik. Gyermek hívja a Gondoskodó Szülőt.

"Barátok között az értékelésnek nincs helye"

Jó esetben főnök és beosztott kapcsolata szakmai kapcsolat, amelyben természetesen helye lehet személyességnek is. Az objektivitás megőrzéséhez azonban szükség van bizonyos távolságtartásra.
A beosztott belecsábíthatja a főnököt egy ennél közelebbi személyes kapcsolatba, barátkozásba, sőt megkísérelheti bevonni egy partnerkapcsolatba is. Mindenképpen a főnök felelőssége a kapcsolat kereteinek őrzése a beosztott érdekében. Ha ugyanis a kapcsolat átminősül valami mássá (és itt nem csak az etikai vonatkozásokról van szó), elvész a munka értelme: barátok között ugyanis nincs helye semmiféle értékelésnek, elvárásnak. A keretek, szabályok felborításába vonja be a Lázadó Gyermek a másik Lázadó Gyermeket.

"Maximális részvétel és felelősség"

A beosztott hangsúlyozza az egyenrangúságot, azt, hogy ő tudja legjobban, hogy mire van szüksége, mit kell tanulnia, ő maga érezhető erőfeszítéseket tesz, hogy felismerje saját gyengéit, hibáit, kijavítsa azokat. Az egész helyzet azonban ténylegesen azt szolgálja, hogy elkerülje a kontroll átadását. A probléma az, hogy minden igazi változás csak kapcsolati szinten történhet, senki nem képes saját vakfoltjait felismerni, akármekkora erőfeszítéseket is tesz, miközben egy kívülálló könnyen meglátja azokat. A játszma ismét az igazi változás, az igazi szakmai önismeretre vonatkozó tapasztalatszerzés ellen hat. A látszólagos Felnőtt-Felnőtt interakció szintén lázadást, a kontroll alóli kibújást jelent.

Hatalommegosztási játszmák

"Ha majd te is annyit tudsz, mint én"

A beosztott előadást tart olyan témakörben, amit ő jobban tud, utalásokat tesz tapasztalataira valami olyan területen, ahol a főnökének feltehetően kisebbek az ismeretei. Ez önagában természetesen nem probléma. Játszmává akkor válik, ha a közlés rejtett üzenete, hogy "csak akkor fogadlak el tekintélynek, ha majd te is annyit tudsz, mint én". Amennyiben a főnök magától értetődő módon, kompetenciája birtokában elismeri, hogy a beosztottja bizonyos területen tényleg többet tud, mint ő, de ez még nem ok arra, hogy megkérdőjeleződjön a szereposztásuk, akkor nincs játszma. Ha a főnök azonban nem érzi magát elég kompetensnek, olyan szituációt teremthet, mintha ő is tudná, amit nem tud, illetve alárendelheti magát a beosztottnak. Itt újra áldozatul esik a beosztott változása és a szakmai önismeret fejlődése. A beosztott a Kritikus Szülő szerepéből kritizálja és kérdőjelezi meg a Gyermeket.

"Te mit tudsz erről?"

Az előző játszmához hasonló: A beosztott az élettapasztalatára, szakmai tapasztalataira hivatkozva megpróbálja leértékelni a főnökét, a munkájának hasznosságát azzal, hogy ő mindezt már tudja. Önmagában sem a beosztott idősebb életkora, sem nagy szakmai tapasztalata nem mond ellent annak, hogy tanuljon, fejlődjön, változzon a munkavégzés során.
Ugyanígy a hatalommegosztást befolyásoló játszmává válhat, ha a beosztott a korábbi tapasztalataira hivatkozva csak egy bizonyos terepet képes elfogadni, semmi mást. (Az előző tranzakcióhoz hasonló.)

"Mindent vagy semmit"

A beosztott közli, hogy semmi értelme a klienseknek egyenként segíteni, az csak a társadalmi feszültségeket simítja el. A társadalmat kell megváltoztatni. Érezteti, hogy megvan a véleménye a főnökéről, aki kiszolgálja a rendszert. Ez önmagában nem játszma, hisz a gondolatnak van létjogosultsága. Játszmává akkor válik, ha megint a munkát-változást van hivatva kivédeni és a beszélgetés nem a beosztott félelmeiről szól. A főnök akkor megy bele a játszmába, ha lelke mélyén ő is egyetért a beosztott véleményével. A beosztott itt is a Kritikus Szülő tranzakcióját indítja el az Alkalmazkodó Gyermekkel.

A helyzet kontrolljára vonatkozó játszmák

"A megválaszolandó kérdések listája"

A beosztott ahelyett, hogy elmondaná problémáit, dilemmáit, hoz egy listát a kérdéseivel és azokat sorban felteszi a főnökének, aki ha belemegy a játszmába, sorra megválaszolja azokat, és a közös megbeszélés ideje eltelik anélkül, hogy érdemi kérdésekről esne szó. A Gondoskodó Szülő és a Gyerek van tranzakcióban egymással.

"Tudom, hogy rosszat tettem"

A beosztott elébe megy a kritikának, bűntudatos, és ezzel eléri, hogy a főnöke megdicsérje. Előhívja a Gondoskodó Szülő Én-állapotot a főnökéből, aki a Felnőtt helyett az Alkalmazkodó Gyermekkel beszél.

"A szegény kezdő"

A beosztott ereje a gyengeségében van ebben az esetben: megkérdi, hogy mit tenne az ő helyében a főnöke, aki szép lassan átveszi az összes felelősséget beosztottja döntéseiért. A beosztott bármikor hivatkozhat arra, hogy csak a főnök tanácsait követte, a dolog tehát nem róla szól.
A másik formája a kérés: "Mondd meg nekem, hogy mit tegyek!" A felelősség ugyanúgy áthelyeződött, mint az előző helyzetben. Ismét a Gondoskodó Szülő vesz részt a Felnőtt helyett a tranzakcióban.

"Ez olyan bonyolult"

A beosztott minduntalan előző feletteseire hivatkozik, akik ugyanarról a témáról mást mondtak. Jelenlegi főnökét előbb-utóbb védekezésre kényszeríti, tehát megint ő van a Szülő szerepében.

A főnökök játszmái

Természetesen a főnökök sem mentesek a játszmáktól. Nemcsak belemennek egy-egy felajánlott játszmába, vagy beleesnek beosztottjuk manipulációjának csapdájába, hanem maguk is indíthatnak játszmákat.

"Szeretném tudni, hogy miért kérdezted ezt?"

Ahelyett, hogy felvállalná a főnök a szakmai vitát a beosztottjával, vagy megválaszolná a kérdést (esetleg elismerné, hogy nem tudja a választ), a fölényét játszma segítségével őrzi meg, azaz: a pszichológiai háttérre kérdez rá, főnök szerepbe kerülve, a beosztottat kliensszerepbe kényszerítve. A tranzakció-analízis fogalmaival itt Szülőként viselkedik, aki kontrollálja a Gyermeket, bele akar látni a gondolataiba. Főnökként azonban nem ez a dolga.

"Ez jó kérdés. Mit gondolsz, mi a válasz rá?"

A fentiekhez hasonló játszma lehet, ha a főnök nem tudja a választ, de úgy tesz, mintha tudná, és bólogat, amikor a beosztott próbálja kitalálni. Ha nem teszi ezt, hanem megmondja, hogy nem tudja a választ, azt úgy hívják, hogy: "segít a beosztottnak felismerni, hogy a főnök sem mindenható".


Felhasznált irodalom:

Eric Berne.: Emberi játszmák, Háttér Kiadó, Budapest, 1999.
Göncz Kinga: A tereptanár és a gyakornok
http://www.szochalo.hu/tudomany/temak/modszertan/index.php

<Vissza a címlapra