Személyes és társadalmi gondokat okoz az analfabétizmus

Az UNESCO felmérése szerint Közép- és Kelet-Európában 9 millió felnőtt nem képes sem írni, sem olvasni. Európában 96 százalékos az írástudók aránya a felnőtt lakosságban, ám nagy eltérések tapasztalhatók és az analfabétizmus még komoly probléma, különösen Közép- és Kelet-Európában, csökkenti a térség versenyképességét – hangsúlyozták a felmérés készítői.


Az alfabetizációt az UNESCO szerint ma nem lehet pusztán arra korlátozni, hogy egy adott egyén képes olvasni: képesnek kell lenni az információ értékelésére és különböző módon történő felhasználására, ez pedig különböző ismereteket feltételez grafikai, informatikai és matematikai téren is. Az egyénre nézve súlyos következményekkel jár az írástudatlanság - állapítja meg az ENSZ-szervezet, idézve egy 20 fejlett országban végzett felmérést, amelyből kitűnt, hogy az analfabéta személyek körében a munkanélküliek aránya kétszer olyan magas, mint azoknál, akik közepes vagy fejlett ismeretekkel rendelkeznek. A magyarországi analfabétizmussal kapcsolatban Dr. Steklács János főiskolai docenst, a Magyar Olvasástársaság elnökét kérdeztük.


Milyen jellegű analfabétizmus létezik?


Három kategóriát különböztetünk meg: analfabéta, félanalfabéta és funkcionális analfabéta. Az első két csoportot nem könnyű elválasztani egymástól. Analfabétának azt nevezzük, aki csak a nevét, vagy még azt sem tudja leírni, elolvasni. A félanalfabéták valamelyest ismerik a betűket, de nem mindegyiket, egy teljes mondat elolvasása, leírása már problémát jelent. A funkcionális analfabéták tudnak ugyan valamelyest olvasni, írni, számolni, ám nem olyan szinten, hogy a környezetük (család, potenciális munkahely stb) elvárásainak megfeleljenek.


Magyarországon milyen mértékű az analfabéták aránya?


A tizenhat éven felüli lakosság nagyjából 25 százaléka legalábbis funkcionális analfabéta. Jól látható a differenciáltság: Magyarország északkeleti részén nagyobb az arányuk. De önmagában az iskolai végzettség illetve a szülők iskolai végzettsége nagyon jelentős befolyásoló tényező. Az iskolában valamilyen szinten megszerzett képességek csökkenését segíti elő a háztartásbeli életmód, hosszabb munkanélküliség, amikor nincs érezhető szüksége a személynek az írásbeliségre.


Milyen hátrányokat szenved el az, akinek ilyen jellegű gondjai vannak?


A leghétköznapibb feladatok is nagy nehézségbe ütköznek, akár albérletet találni, bármilyen adásvételi- vagy kölcsönszerződést megírni - elolvasni, önéletrajzot készíteni, vagy a munkahelyen írásban feltett kérdésekre válaszolni. Nem ismeri meg a lehetőségeit és szükségletei kielégítésének megfelelő módját - például nem tudja ellenőrizni, megfelelő módon intézik-e a munkaügyi papírjait a munkahelyén, de még egy kérvényt sem tud megfogalmazni.


Az, aki ilyen nehézségekkel küszködik, könnyebben válik áldozattá is?


Így van - könnyebb becsapni, aláíratni vele olyan papírt, szerződést, amely mást tartalmaz, mint amiben szóban megállapodtak. Ennek kapcsán elég csak az ingatlanokkal kapcsolatos visszaélésekre gondolni. Természetesen állást is sokkal nehezebben találnak, és ha találnak is, a jogaikat (szabadság, betegállomány, bérezés megfelelő rendezése, ügyintézése) nem tudják érvényesíteni. De nem csak a szöveg megértésével van problémájuk, hanem a szöveghez való "viszonnyal" is, nem tudják, egy hivatalos levélben, szerződésben melyik rész "mire való" - legyen szó például az apróbetűs részről, vagy hivatkozásokról, visszautalásokról.


Társadalmilag hogyan lehet segíteni ezen a problémán?


Oktatási rendszeren belüli és kívüli módszerek vannak. Mindenekelőtt más rendszerű oktatásra lenne szükség - már az alsó tagozatban sokkal többet kellene az írásbeliség gyakorlati részével foglalkozni, játékos útmutatókkal, játékszabályok megismerésével, újságolvasással, sms-funkciókkal... A diákok általi szövegalkotás lényegében ma is egy szépirodalmi műről szóló fogalmazás. Ez persze nagyon szép, és szükséges is, de legalább ilyen fontos lenne, hogy a diákok megtanulják, hogyan olvassák, értelmezzék az ettől eltérő szövegeket, például újságot, vagy a bank hivatalos tájékoztatóját. Az írásbeliségnek pedig része kellene legyen egy önéletrajz, kérvény, hivatalos levél megírásának képessége. Meg kellene tanulni, milyen típusú szöveget használunk, ha adót vallunk be, vagy ha egy kereskedelmi céggel kerülünk konfliktusba, és vásárlói panaszt szeretnénk megfogalmazni...


Az iskolarendszeren kívül milyen lehetőségek vannak?


Nyíregyházán is voltak ilyen kezdeményezések a felnőttek részére, valamint a kecskeméti börtönben szerveztünk mi magunk is tanfolyamokat, tréningeket. Ám ezekkel épp az a legnagyobb probléma, hogy a leginkább rászorulók nem tudnak arról, hogy szükségük lenne rá. Nincs hiányérzetük, valójában tudomásuk sincs arról, hogy ezen a téren hiányosságaik lehetnek. Pár évvel ezelőtt készült egy felmérés a Magyar Honvédségnél, amelyből egyebek mellett kiderült, hogy a sorkatonák kilencven százaléka magasan túlértékelte saját szövegértési, írási képességét - ezt a szemléletet az iskolából hozzuk magunkkal, és később is ritkán módosul.


A hétköznapi életben mennyire találkozhatunk a funkcionális analfabétizmus káros hatásaival?


Természetesen az első ilyen hatás illetve jelenség a munkanélküliség, a munkaügyi visszaélések, a társadalom peremén élők kárára illetve segítségükkel elkövetett bűncselekmények (csalás, sikkasztás). De vannak más társadalmi jelenségek is - például tipikusnak tekinthető, hogy a legsematikusabb, tőmondatokat használó, a világot fekete-fehérben bemutató bulvárújságok a legkelendőbbek, mert ezek azok, amelyeket a minimális írásbeliséggel rendelkezők is el tudnak olvasni. Önmagában persze nem baj, hogy egyszerűen megfogalmazott, könnyen olvasható újságok kaphatóak azok számára is, akik nem tudják feldolgozni a gazdasági, társadalmi szakfolyóiratok cikkeit, az viszont már káros, ha az ilyen jellegű kiadványok nem az ő ismereteik bővítését szolgálják, hanem meglehetősen egyszerű módon mutatják be a minket körülvevő világot, a társadalmi problémákat, vagy a politikai eseményeket.