Ki a jó menedzser, mire jó egy menedzserbál, és miért nem lehet soha hátradőlni?

Dénes Gábor a Menedzserek Országos Szövetségének főtitkára. 1995 óta tölti be ezt a funkciót, amelyet szinte neki találtak ki. A híresen jó kommunikátor folyamatosan szervez, új dolgokat talál ki, üzleti partnereket hoz össze. Aki látta őt a január végi XIII. menedzserbálon, az tanúsíthatja: akkor érzi igazán elemében magát, ha emberek közt lehet, ha tud valakinek segíteni.

- Hogyan lett a szövetség főtitkára?

Humán végzettségű szakemberként 20 évig dolgoztam a Magyar Rádióban. A Petőfi Rádió főszerkesztőjeként búcsúztam a Pollack Mihály tértől és a híres pagodától. Akkor pályáztam meg a főtitkári posztot, amit el is nyertem.

- Miért önt választották?

A rádióban több mint 200 embert irányítottam, voltak tehát vezetői tapasztalataim, tudtam, mi az a HR, volt fogalmam a műsorstruktúra kialakításáról, és én találtam ki a Petőfi adó új arculatát is. Ezeket a készségeket és tapasztalatokat itt is tudom hasznosítani, de a legfontosabbnak a kapcsolatteremtő képességemet tartom, ami alapvető tulajdonság a főtitkári tisztség betöltéséhez. Ahogy hallja is: folyamatosan csörög a telefon, érkeznek az e-mailek, szinte állandóan történik valami a szövetség háza táján.

- Azóta megszakítás nélkül Ön a főtitkár?

Volt egy két éves intermezzo, amelyet -bocsánat az erős hasonlatért - a hetet kölykező kutya módjára megbántam.

- Mi történt?

A média, az eredeti szakmám csábítása mindig erős volt. A Magyar Televízió hívott kommunikációs igazgatónak, amit balga módon elvállaltam. Kikötöttem, hogy nem akarok politikával foglalkozni, amit meg is ígértek, de később a megállapodásunknak ezt a részét nem tartották be. Lepsényi István, a Menedzserek Országos Szövetségének elnöke és az elnökség visszahívott, és én újra belevágtam, hiszen saját gyerekemnek tekintettem a szövetséget. Még egy adalék a karrieremhez: fontosnak éreztem, hogy ne csak autodidakta módon értsek a gazdasághoz, ezért a Közgazdaságtudományi Egyetemen kiegészítettem a tanulmányaimat.

- Mekkora gazdasági erőt képvisel a szövetség?

Csak természetes személyek lehetnek a tagok, akik jelenleg 640-en vannak, köztük olyan cégek első számú vezetői, mint a Vodafone, az Ericsson, az Electrolux, a HP, és a sort még hosszasan sorolhatnám. Számszerűen nem tudom, hogy a GDP hány százalékát adjuk, de talán nem is ez a fontos, hanem az általunk elvégzett munka.

- Csak első számú vezetők lehetnek tagok?

A tagok a multinacionális és magyar tulajdonú vállalatok első emberi és felső vezetői köréből kerülnek ki. A nevünk is erre utal, tehát középvezetőket nem várunk. A jó értelemben vett elitet tömörítjük, amellett, hogy van ifjúsági tagozatunk is. Kiemelten nagy jelentőségűnek tartjuk az ifjú generáció nevelését, a tudásátadást, az utánpótlás-nevelést.

-Nem félnek attól, hogy a kinevelt ifjú titánok "hátba támadják" az idősebb generációt képviselőt, megpályázva azok pozícióit?

Ha valaki ettől fél, az megérdemli, hogy elvegyék a székét. A hangsúly az utódnevelésen van, hiszen ez egy interdiszciplináris szakma. Rendkívül sok aspektusa van annak, hogy valaki jó első számú vezető legyen. Értenie kell a joghoz, a marketinghez, a HR-hez, az adott iparághoz stb. Ki kell választania az egyes részterületek guruit, hogy aztán delegálhassa a feladatokat és a hatásköröket. Miközben érezni és tudnia kell, hogyan lehet a munkatársaiból a legjobb teljesítményt kihoznia, emellett a gyeplőt is tartania kell, hiszen a vállalat eredményeit rajta kérik számon.

- Ez úgy hangzik, minta a menedzser lenne a félisten, aki mindent tud?

Erről szó sincs, hiszen a környezet, a vállalati kultúra általában adott. Nem, vagy csak nehezen változtatható meg az úgynevezett stakeholderek köre, ami azokból a dolgozókból, üzleti partnerekből áll össze, akik valamilyen módon érintettek a vállalat életében. A menedzsernek mindezek függvényében kell kiválasztania a megfelelő vezetési módszereket, a követendő stratégiát. És ha mindez nem lenne elég, lényegre törőnek, lényeglátónak kell lennie és olyan személyiségnek, aki igazi húzóereje a cégnek.

- Ahogy régen mondták példaképe?

Igen, pontosan úgy kell viselkednie, mint egy példaképnek, aki nem tart igényt külön, neki fölfestett parkolóra, és aki szívesen ül le a munkásai közé ebédelni, hogy váltsanak néhány szót az élet dolgairól.

- Gondolom, ezek csak gesztusok, és nem ez a lényeg.

Ezek az apróságok fontosabbak a pénzbeli juttatásoknál. Pénzzel is meg lehet valakit nyerni, de az a hatás csak időszakos, mert erodálódik. Ha a vezető kommunikatív, el tudja adni a stratégiát a munkatársainak. Ettől függ, hogy mennyire érzik magukénak a dolgozók a céget, ami elengedhetetlen a sikerhez.

- Ezek szerint Ön hisz a vezetéshez kapcsolódó demokratikus alapelvekben?

A véleményezés, a konzultáció elengedhetetlen, de a döntés a vezető felelőssége. Hasznos, ha a dolgozó úgy érzi, hogy a vezető kíváncsi a véleményére. Ez nem azt jelenti, hogy a stratégiát is befolyásolja mondjuk Kovács János véleménye, de növeli a demokratikus komfortérzetet, és sok olyan problémát is meg lehet vele és általa oldani, amit pénzzel nem. Mindehhez nem kell feltétlenül szakszervezetet alapítani, vagy üzemi tanácsot létrehozni, elég egy spontán gyűlés, egy véleménygyűjtő láda vagy egy jól menedzselt intranetes üzenő oldal is.

- Sok szó esett mostanában a magyar gazdaság versenyképességéről. Ön hogy látja, mi az, amit jobban csinálhatnánk?

A XXI. század legnagyobb kihívása, hogy milyen HR-rendszereket működtetnek a cégek, mert az emberi tőke a legnagyobb érték a vállalatnál az új évszázadban. Erről kell, hogy szóljon a jövő, innen jön a legnagyobb hozzáadott érték. Széchenyivel szólva: kiművelt emberfők sokaságával tudunk igazán értéket teremteni, a globális gazdaságban betöltött szerepünket erősíteni.

- Hogyan lehet ezt lefordítani a hétköznapok nyelvére?

Épp a napokban összegzem azt a javaslatgyűjteményt, amelyre a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kérte fel a Szövetséget. A II. Nemzeti Fejlesztési Terv GOP-ját (Gazdaságfejlesztési Operatív Programját) a teljes tagság megkapta. Javaslatainkkal hozzá akarunk járulni a magyar gazdaság versenyképesebbé tételéhez, hiszen mindig van mit finomítani. Tagjai vagyunk a Menedzserek Európai Szövetségének, amely 2 millió tagot számlál. Ezt az összeurópai érdekképviseleti szervezetet az Európai Bizottság szociális partnerként fogadja el. Mi is rendszeresen véleményezünk EU-s tervezeteket, tevékenyen alakítva a kontinens jövőjét.

- Ha már elkezdtük összeszedni, mivel foglalkoznak még?

A legkorszerűbb menedzsment módszereket terjesztjük. Magyarországon 1996-tól kezdve mi kezdtük megismertetni a hazai menedzserekkel és cégeikkel az outplacement fogalmát, emberközpontú lehetőségeit. Büszkék vagyunk rá, hogy a gondoskodó típusú létszámleépítés már a közepes nagyságú cégeknél is bevett gyakorlat. Rendszeresen szervezünk workshopokat, konferenciákat, legutóbb a Corporate Social Responsibility (CSR) témakörében. A vállalatok társadalmi felelősségvállalása a következő nagy kihívás valamennyi menedzser számára, mert szerintem, ez kell, hogy legyen a XXI. század vállalatfilozófiája. Emellett érdekképviseleti munkát is végzünk, jogsegélyszolgálatot működtetünk, kérésre menedzser-szerződés mintát bocsátunk tagjaink rendelkezésére.

- Átlapoztam a havonta megjelenő hírlevelük valamelyikét, amiben teniszbajnokságra invitálták a tagokat. Feltételezem, ez nem annyira a sportról, mint inkább a kapcsolatépítésről szól.

Ez nem teljesen igaz. Nagyon sok tagtársunk hagyott itt bennünket a túlhajszoltság, a stressz, a pszichoszomatikus tünetek vegetatívvá válása miatt. Az első számú vezető élete nem nevezhető nyugodtnak. Ezért fontos feladatunknak tartjuk az egészségmegőrzést is. Előadásokat tartunk a témakörben, de ennél sokkal fontosabb a gyakorlat, mint pl. a tavaly már másodjára megrendezett országos menedzser teniszverseny is, amelyet idén nemzetközi szinten rendezünk meg.

- Nyugtasson meg, a január végén rendezett XIII. menedzserbál elsősorban a szórakozásról szólt.

Igen, és az üzleti kapcsolatok ápolásáról. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon sok vezetőt ismerek, ezért szívesen segítek abban, hogy összehozzam az egymást megismerni vágyó üzletfeleket. A bál a menedzserek társasági eseménye, a rangos eseményt sokan tartották érdemesnek támogatni. A P&Bert Management Consulting Group bronz fokozatú szponzor volt. Itt adjuk át az Év Menedzsere díjakat, idén már 13. alkalommal. Ezúttal Mosonyi Györgyöt, a Mol vezérigazgatóját tartotta rá érdemesnek a zsűri. Az Év Fiatal Menedzsere díjat, amelyet hetedik alkalommal nyújtottunk át, Esőssy Zsombor, a Magyar Pályázatkészítő Iroda ügyvezető igazgatója vehette át.

- Nagyon sok menedzsert ismer, sok mindent látott. Ha egy mondata lenne, mit üzenne a jövő vezetőinek?

Amikor a legjobban megy a cégnek, akkor kell újragondolni a cég és az első számú vezető tevékenységét. Sokan úgy vélik, hogy amikor a csúcson van cégük, vállalatuk, akkor elengedhetik magukat, lazíthatnak. Ez nagy tévedés, ilyenkor kell körülnézni a világban, benchmark felmérést készíteni, a továbblépésen, a holnapon gondolkodni és főként tenni érte, új stratégiát alkotni és még sorolhatnám tovább. Ha valaki hátradől, annak vége.

Az interjút készítette: Rozsnyai Gábor