Kínai vezetési stílus - miért működik jól?

A konfuciánus filozófia szerint, minden kapcsolat egyenlőtlen. Az etikus magatartás megköveteli, hogy ezeket az egyenlőtlenségeket mindenki tiszteletben tartsa. Ebből pedig az következik, hogy az idősebb személy automatikusan több tiszteletet kap, mint egy fiatalabb vezető. Ez a „bölcsesség elfogadó” filozófia jellemzi ezt a társadalmat, az, hogy az idősebb, az öregebb az, akire mindenki hallgat, és akire mindenki felnéz. Ezt a konfuciánus megközelítés a sarokköve a kínai, vezetői gondolkodásnak. Lehetséges, hogy a nyugati társadalmaknak mindez bizarr és kissé érthetetlen, mégis abban a társadalomban ez a működő modell.

Itt meg kell jegyezni, hogy sok ember Kínában - csakúgy, mint sok más ázsiai országokban – nem tartja be ezeket a hierarchikus értékeket, lázadnak és szembeszállnak ezzel – hiszen hozzájuk is beszivárgott számtalan nyugati felfogás és filozófia. Két ilyen fő irányzat is van, ami náluk komoly problémát jelent, az egyik az erkölcsi degeneráció, a másik pedig az anarchikus felfogás, miszerint az egyén fontosabb, mint az a csoport, amelyhez tartoznak. Márpedig a csoport és a csapat együtt alkotják a sikert. A munkamorál egyértelműen azt irányozza elő, hogy minden ember alapvető feladata, hogy dolgozzon és munkát végezzen egész életében.

Eszerint pedig, ahogy tanul és tapasztalatokat szerez, úgy mehet feljebb a ranglétrán. De a korral mindenki bölcsebb lesz, ezzel pedig automatikusan az egyén, magasabb fokú hierarchikus lépcsőre léphet. Ez alapvető különbség a nyugati és az ázsiai filozófiák között.

Kínában a legfőbb vezetési irányelv, hogy a felső vezető utasítása szent és sérthetetlen, így esélytelen, hogy bármelyik beosztott is megkérdőjelezze felettesei döntését. Ez tiszteletlenség lenne a részéről. A hierarchia betartása amúgy is - nem csak a munkahelyeken- központi kérdés Kínában, de más ázsiai országban is. A családon belül is a „főnök” a legidősebb férfi tag, akinek a halála után veszi csak át a szerepét a megmaradt, legidősebb férfi, és így tovább.

Kínában az igazgatóra úgy kell tekinteni, mint egyfajta apa-figurára, aki elvárja, hogy teljes hűséget és engedelmességet kap a kollégáktól. Cserébe a menedzser, jólétet, rendszeres érdeklődést és biztonságot nyújt a hűséges alkalmazottainak. Ez egy kölcsönösen előnyös, kétoldalú kapcsolat. Mindkét fél a hűségért és a lojalitásért cserébe, teljesen biztonságos munkamorált és precíz munkavégzést kap. Náluk amúgy sem jellemző az árulás, vagy a pletykálkodás. A dolgozó kínai, mint más ázsiai országban is, pontosan tisztában van azzal, hogy nem könnyű megfelelő munkához jutni, emiatt a legtöbbjük 100%-osan megbecsülik a munkahelyüket.

A felsővezetők gyakran szoros kapcsolatokat ápolnak egyes politikai pártokkal és számos üzleti döntésük mögött, gyakran láthatatlan erőként ott van az ominózus párt is. Olykor a véleményüket is kikérik, sőt, mint döntésalkotók és döntéshozók is jelen vannak a cég életében, persze csakis a háttérben.

Sokan azt mondják, hogy Kínából hiányoznak a jó minőségű, tapasztalt vezetők - ez jellemző a gyorsan növekvő és modernizálódó gazdaságra - és nemkülönben a jó vezetők, akik a rendelkezésre állnak, nagyon drágák (még nyugati mércével mérve is).

Emiatt Kínában minden cég hatalmas hangsúlyt fektet a megfelelő vezetőség toborzására és később megtartására. Ha sikerül is kiválasztani és felvenni a legjobb menedzsert, komoly motivációs csomagot kell kialakítani azért, hogy meg is tudják tartani őt.