Nyaralunk - de nem mindegy hogyan!

Néha horrorként emlékszünk vissza egy-egy nyaralásra, amikor órákat álltunk dugóban, rekkenő hőségben, a tengerpartra vezető autópályán. Amikor napokig ki sem mozdultunk a szállodaszobánkból, úgy leégett a testünk az első napon, vagy az egzotikus ételektől jól elrontottuk a gyomrunkat.

Egy WHO felmérés szerint a nyári szabadságolások után az emberek mindössze 40 százaléka érzi azt, hogy testileg, lelkileg és idegileg valóban megerősödött és kipihente magát. Pedig a cégek, a kollégák egy friss, és regenerálódott munkaerőt várnak vissza.

Orvosok és pszichológusok megtalálták ennek az okát: a legtöbb ember a szabadsága alatt egy sor negatív stresszt szenved el. Ez a stressz nem azonos a megszokott munkaköri, illetve az otthoni magánéletbeli idegi terheléssel, s így még inkább kimerít.

Hogyan tervezzünk szabadságot mégis, hogy biztosan pihenten térjünk vissza hivatásunkhoz? Ami biztos, hogy mind a fizikai, mind a szellemi fáradtságot időnként ki kell pihennünk. Szükségünk van ilyenkor több alvásra, rendszeres étkezésre, friss levegőre, mozgásra. Olyan napokra, amikor nem kell nagy felelősségű döntéseket hoznunk, nehezen megoldható feladatokban gondolkodnunk, a hétköznapok ismétlődő feladatainak nap, mint nap nekifeszülnünk. Ilyenkor felfrissül a testünk, felszabadulnak a gondolataink, van időnk és lehetőségünk új élményeket gyűjteni.

Ennek kapcsán gyakran felmerül a kérdés, hogy melyik típusú pihenés szolgálja jobban a regenerálódást: az aktív vagy a passzív, a hosszabb -, vagy a több rövidebb időre tervezett szabadság? Nem valószínű, hogy teljes egyetértés születhet, nem is lehet ez egységes mindenki számára.

A passzív pihenés azt jelenti, hogy a pihenőnapokon szinte nem csinálunk semmit, nincs sok mozgás (esetleg séta). Mindenkinek szüksége van néha termékeny semmittevésre. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak úgy nézünk ki a fejünkből. Nem ideálisan passzív időtöltés, az állandó tévézés, a számítógépes játékok virtuális világa, inkább néhány jó könyv elolvasása, vagy egy kis zenehallgatás, jóga. Utóbbi segítségével megszűntethető a stressz, a fejfájás, csökkenthető a szorongás, továbbá a gyakorlatok meditációs, relaxációs jellege segít meglelni lelki békénket. Ez egy tökéletes módja annak, hogy kipihenjük a mindennapi stresszt. Csak a tartalmas időtöltés épít, teszi önmagunkat értékesebbé.

Ezzel szemben az aktív pihenés (vagy más néven aktív regenerálódás) olyan élményeket is nyújtó tevékenységre, programokra utal, amelyek a testnek, (de a léleknek is) felüdülést hoznak. Ilyenkor szabadon választott intenzitású és mennyiségű aktivitást végzünk, olyan foglalatosságokat, amivel nem keletkezik extra stressz. Ez lehet akár a hétköznapi élet csodálatos feladataival való megbirkózás, például kertészkedés, befőzés, ház körüli munkálatok, vagy a divatos rekreációs-, outdoor és szabadidős sportok, programok.

Hosszabb szabadság, tartósabb regenerálódás

Érdemes elgondolkodni, nem jobb ötlet-e egy hosszabb kikapcsolódásra elszánni magunkat, mint több rövidebbre. A hosszabb nyaralásnak, szabadságnak is megvannak az előnyei. Egyszer kell szervezni, és csak egyszer kell visszazökkenni. Van még egy érv, ami a hosszabb vakáció mellett szól: sokan panaszkodnak, hogy mire megszokják a nyaralást, a pihenést, mire el tudnak lazulni, mire ráállnak egy új ritmusra, akkor már vissza is kell indulni. Ezt elkerülendő, érdemes több időt adni magunknak, hogy a dolgos hétköznapok után meg tudjuk szokni, igazán ki tudjuk élvezni a nyugalmat.

Valamiért igazi, nagy útnak a külföldi utat érezzük: minél messzebb jutunk, annál kalandosabbnak, annál szebbnek találjuk a nyaralást. Holott kifejezetten ajánlhatók a belföldi utak is. Egyre jobban lehet szeretni saját nevezetességeinket, szép tájainkat, a minőségi szolgáltatásokat, erősödő vendégszeretetünket.

Szervezzük vegyesen a nyaralás alatti programokat. Napozásra, kirándulásra, kulturális eseményekre is gondoljunk. Esténként egy teraszom pihenjünk, lazítsunk, beszélgessünk sokat. Attól élmény a szabadság, hogy jól érezzük magunkat, másokkal együtt vagyunk, és közös élményeket gyűjtünk. A közös tennivalók is összekovácsolják a családtagokat, barátokat. Egy sátorállítás, grillezés, bográcsozás szabad tűzön, majd az azt követő beszélgetés, társasjátékkal, kártyázással megspékelve mind-mind közösség formáló erővel bír. Az ember átélheti azt, hogy minél több jót ad, annál többet kap, nyer a kapcsolataiból. Mindenkinek szüksége van arra, hogy együtt örüljenek vele, hogy értékeljék, hogy visszajelzéseket kapjon.

Amellett hogy az embereknek szüksége van családi-, korosztályi közös programokra, ugyanakkor egyedüllétre is. Időnként szeretjük átélni azt, hogy ne kelljen másokhoz alkalmazkodnunk, szabadon tervezhessük az időnket. A kisgyermekes szülők számára fontos az is, hogy kettesben, vagy baráti körben, a szülői kötelezettségektől mentesülve, egymásra figyelve kikapcsolódjanak.

Utazás tervezéséhez néhány megszívlelendő jó tanács

-nem feltétlen a divatos úti cél, a jó választás (informálódjunk, hogy a nyaralóhely megfelel-e a saját pihenésbeli ízlésünknek, elképzelésünknek)

-útitársak kiválasztása (csak olyanokkal utazzunk, akikkel kipróbáltan jól kijövünk)

-közlekedési eszköz mérlegelése (van, aki ragaszkodik az autójához, és inkább elfárad a volán mögött, és van aki akkor pihen ha elviszik a célponthoz)

-szállás biztosítása, lekössük előre, vagy sem? (akad, aki csak úgy elindul, és a nyaralóhely kiválasztását a véletlenre bízza, de van akinek nagyfokú stresszt okoz ha nincs előre lefoglalt fedél a fejük fölött)

-indulási időpont optimális megválasztása (ne a munkahelyről közvetlenül induljunk)

-előre gondolkodás, gondoskodás (otthon maradt szeretteinkről, állat, növény ellátása, lakás biztonságának védelme)

-álljunk át! - a megérkezés utáni első nap eltöltése (aludjunk, tervezgessünk, álmodozzunk)

Összegezve: az olyan élmények, amikben teljes személyiségünkkel részt veszünk, a kirándulások, a családtagjainkkal, barátainkkal szervezett közös programok azok a helyzetek, amelyekben adunk, kapunk, gazdagodunk. De az is lényeges hogy mindenki maga szabadon döntse el, hogyan feledteti el a hétköznapok fáradságait, gondjait, vagy egyéb problémáit. Aki egy irodában ül egész héten, annak kifejezetten üdítőként hathat egy jó hegymászás, vagy erdei túra, de aki nehezebb fizikai munkát végez, valószínű, hogy örül, ha "fekhet a hátán."