Kultúrsokk: amivel a külföldön élőknek számolniuk kell

Van, aki nyaralni, de van, aki hosszabb időre letelepedni megy külföldre. Mikor a szükséges holmijainkat bepakoljuk egy, két, esetleg több évre a böröndünkbe, eszünkbe sem jut, hogy milyen fontos dolgot hagyunk otthon. A kultúránkat. Senki sem figyelmeztet bennünket egy fontos jelenségre, amely távoli tartózkodásunkban megfertőzheti lelkünket. A kultúrsokkal szinte kivétel nélkül, mindenki találkozik, mindenkit megfertőz, kezelni azonban sokkal könnyebb lenne, ha kiutazás előtt ismernénk, tudnánk lefolyásáról.


Tudományosan és tapasztalatokkal többszörösen alátámasztott tény, hogy a három hetet meghaladó külföldi tartózkodás során elkerülhetetlenül fellép a kulturális sokkhatás. Hiszen a viselkedésmódok, szokások kultúránként eltérően érvényesülnek, így idegen kultúrába kerülve sokszor elveszettnek, tehetetlennek érezzük magunkat, mert az otthoni környezetben megszokott és természetes reakciók az új környezetben másként érvényesülnek. Külföldiként minden megkérdőjeleződik; vajon milyen szabályok szerint kell sorbaállni, hány óráig illik felhívni bárkit is, kinek és hány percet illik, vagy éppenséggel nem szabad késni, a nő vagy a férfi fizet, és még sorolhatnánk a kérdőjeleket, amely dolgok a megközelített csoport tagjainak evidensnek tűnnek. Számunkra ugyanis az ő kulturális mintájuk ismeretlen, az otthoni bevált "receptek" nem működnek, hiszen nem ismerjük a történelmi hagyományt, ami a kulturális mintát létrehozta. A külföldi kultúra nem vált szerves részünkké úgy, mint a sajátunk.


A kultúrsokkot a pszichológiai szakirodalom a következőképpen határozza meg: pszichológiai irányvesztés, amelyet az egyén egy idegen kultúrába való beilleszkedés során az általa korábban megszokott jelek és szimbólumok elvesztése következtében érez. A sokk időtartamában az egyén döntési- és ítélőképessége, így hatékonysága az idegen kultúrában nagymértékben csökken, ezért a sikeres beilleszkedéshez elengedhetetlen a sokk hatásainak feldolgozása.


kultúrsokk

A kultúrsokk egy folyamat eredménye, amely a külföldön tartózkodás ideje alatt hullámzóan változik. Ennek szemléltetésére az 1950-es évektől folyamatosan továbbfejlesztettek egy ún. U-görbe - elméletet. Ennek az ábrának a segítségével a külföldön tartózkodó emberben végbemenő pszichológiai változásokat rajzolják meg az idegen, ill. otthoni kultúrával szemben.


A legújabb elmélet szerint, ha idegenként érkezünk egy másik kultúrába, az első hónapokban a mézes hetek dominálnak. Érdekesnek, izgalmasnak tartjuk a tapasztalatszerzést, elkápráztatnak az új élmények. Emberi kapcsolataink ugyanakkor felületesek még.


Ezt a kellemes állapotot azonban hamarosan (nagyjából két hónap alatt) felváltja a kultúrsokk érzése. Külföldiként érzékenyebbek leszünk, és ellenséges érzelmek támadnak bennünk az új kultúrával szemben. Az otthoni és idegen kultúra közötti különbségek tudatosulnak és felerősödnek, a szokásszerűségek, normák ismeretlennek tűnnek, mindezek pedig bosszantják az embert, s végül frusztrációhoz vezetnek.


Ez a lelkiállapot a beilleszkedés folyamatáig tart, amikor is az ember lelkileg talpraáll, lassan, fokozatosan alkalmazkodik az új kultúrához, szokásokhoz, viselkedésmódhoz. A beilleszkedés azt is jelenti, hogy hozzászokik a kommunikáció helyes útjához az adott idegen közegben. Mindehez az is hozzájárul, hogy egyre jobban érti és beszéli a számára korábban ismeretlen nyelvet. Még a tökéletes beilleszkedés is elérhető, amikor is már jól érzi magát az ember az új kultúrában.


S azt gondolhatnánk, hogy ezzel vége is a kultúrsokknak, boldogan élünk, tanulunk, dolgozunk külföldön, s önfeledten térünk egyszer vissza hazánkba. A különböző kultúrák találkozásának ütközete azonban ezzel nem ért véget. Az idegenség érzése, a kultúrával szembeni elutasítás nem csak akkor figyelhető meg, amikor belépünk egy számunkra ismeretlen közegbe, hanem meglepő módon akkor is, amikor hazatérünk.


Bár idegenből hazatérve boldogok vagyunk, hogy újra odahaza lehetünk - örömmel osztjuk meg élményeinket barátainkkal, családtagjainkkal; kedvenc helyeinket újból felkeresve rég nem kóstolt ízeket ízlelhetünk -, kis idő múlva, mikor ezek a szép napok elmúlnak, egy fordított kultúrsokk alakul ki. A hosszú távolmaradás után képesek vagyunk ugyanolyan idegennek érezni magunkat saját kultúránkban, mint annak idején külföldön. Kivülállónak érezzük magunkat odahaza, mint aki nincs szinkronban saját kultúrájával. Minden emlék, amit külföldről magunkkal hozunk, megszépül, s attitűdünk a felé mozdul el, hogy odahaza minden rossz. Negatívan ítéljük meg országunkat, szűkebb, tágabb környezetünket. Úgy gondoljuk, hogy nem ugyanarra a helyre érkeztünk vissza, ahonnan elmentünk. Ezért érvényt nyer az ellenálló beilleszkedés attitűdje, amely gyakran előfordul, mégpedig azért, mert attól tartunk, hogy a külföldön szerzett tapasztalatunkat, tudásunkat eleveszíthetjük, ha beilleszkedünk hazai környezetünkbe, s mely azt vonja maga után, hogy végleg otthon kell maradnunk. Ebben az állapotban hazatértként azt érezzük, hogy kevés együttérzésre találunk családunk, barátaink részéről, akik boldognak látnak minket, holott valójában nem érezzük jól magunkat otthon.


Ez a krízis a következő hónapokban javul, amikor már tisztán látjuk a két világ közötti reális különbséget - annak negatív és pozitív hozadékaival együtt. A dolgokat a helyére tudjuk tenni, és már nem kívánkozunk folyton vissza. Tudatosul bennünk, hogy az újraalkalmazkodás során a külföldön megszerzett tapasztalatokat meg tudjuk őrizni - feltéve, ha akarjuk. Amint újra beilleszkedünk a családi közösségbe és előjönnek a régi rutinok, képesek leszünk újrateremteni otthoni kis világunkat, s tudni fogunk újra élni az otthoni környezetben.


Mindezekről azért is jó tudnunk, mert a kultúrsokk hatása megfelelő, általános- és kultúraspecifikus felkészüléssel, valamint e folyamat jeleinek és jellemzőinek megismerésével nagymértékben csökkenthető. A svédek péládul már felismerték, hogy hosszabb külföldi megbízások előtt a munkavállalókat lelkileg is felkészítik arra, hogy milyen érzés lesz egy idegen kultúrába beilleszkedniük. Igy tudatosabban sikerül ellenállni a lelki megrázkodtatásoknak, és idegen országba sodródva eredményesebb az időtöltés, a munkavégzés. A csomagok gondos rendezgetése közben nem árt tehát, ha felvértezzük magunkat a kultúrsokk ellen is.